Előszöris a sulis hétköznapokról írnék.
Amíg apukám kiáll a kocsival a garázsból, addig én kinyitom a kaput neki. Közbe Mázli ott lebzsel körülöttem és ugrál össze-vissza.
Amikor jön ki a kocsi, mindig játszanom kell vele, mert olyan düddő, hogy kimenne elé. (lehetséges, inkább nem próbálom ki...)
Néha kiszökik a kapun kívülre amikor a macskát kergeti, de szótfogad és visszajön.
Érzi, hogy elmegy a gazdi otthonról. Odajön, hogy simogassam meg és aztán kilépek a kapun, bezárom az ajtót. Mázli ott figyeli, hogy beszállok a kocsiba és elmegyek. Ilyenkor úgy hiányzik...meg szerintem neki is én :) :( .
De tudja, hogy hazajövünk hamar.

(amúgy anyukám fél tizenegyig itthon van, tehát tényleg nincs olyan sokat itthon egyedül a kutyus)


Amikor máshová megyünk, nem suliba, hanem mondjuk étterembe vagy a mamámékhoz kajálni, akkor is végignézi, hogy beszállunk a kocsiba és elmegyünk, de akkor valaghogy érzi, hogy tényleg 2 óra múlva itthon vagyunk.