1. szökés
Május 3-án esett meg ez a történet.
Anyukám, apukám és én, gondoltuk elmegyünk egyet bicajozni, meg körbenézünk a vásáron.
Kihozzuk a bicikliket a garázsból, bezárjuk a kaput és elindulunk.
Mikor olyan 10-15 métert tekertünk, anyu észrevette, hogy Mázli fut utánnunk...kiszökött bizony.
Visszavittük a kutyát és megint kijöttünk az utcára, hogy lássuk hol jött ki. A szomszéd és a mi kerítésünk között. Olyan 10-15 centiméteres lukacskán kifért a lökött feje :P
Gondoltuk megoldottuk, elindultunk a vásárra. Nem jött utánnunk meg semmi. Elvolt otthon. De azért hallottuk nyüszíteni.

2. szökés
Május 3. ugye Anyák napja. Ismét fel a biciklire, de immár négyen (bátyám, anyu, apu és én).
Mázli ismét sírt és ki akart jönni. Akart velünk menni a mamához és a papához.
100-200 métert tekertünk és lám, Mázlika ezerrel fut a járdán..nagyon megijedtünk, hogy elcsapja valami, de nem, ő kitartóan futott utánnunk kizárólag a járdán. Már nem akartunk hazamenni, mert siettünk, így a tesóm ezerrel visszatekert a pórázért és vittük a Mázlit is. Felvihettem a mamámék lakásába, nagyon jól elvolt. Végig csak feküdt ;)
Mázli nagyon ragaszkodó, egyszerűen nem bír meglenni nélkülünk... :)
De ilyen még sosem fordult elő, ma példál tisztára le volt nyugodva...valószínűleg azért, mert tegnap meg lett szidva :P

Egyébként szerencse, hogy megúszta teljesen épen a második szökését, ugyanis az előttünk lévő út nagyon veszélyes. Előttünk négysávos fóút van, szóval...lehet hogy körülnézett :P